Kikészülvén újra, de legalább itt vagyok

Tegnap terveztem, hogy a blogocskámmal foglalkozok 1 kicsit, de mostanában nagyon elhanyagolom ezt is. Annyi minen történt az elmúlt napokban. A D. u.-ában ahol eddig voltam az megszűnt létezni. Visszamegyünk a D.GY. u.-ba, de a 4.-re. Ja és szeptembertől megint kezdődik a suli. Hadd halljam a hangotogat.: Igeeeen! Erre a válasz.: pfúúúúj. :D Ráadásul sokat vagyok a plörike oldalon, ami meg is látszik. Olykor elkezdek vmit csinálni, de közben megállok 1 pillanatra, hogy.: -Miért is jöttem erre az oldalra? Mintha elfelejteném abban a pillanatban, hogy mit készültem megcsinálni. Biztosan a hőség teszi ezt velem. Ja és sokat kockulok. Talán túl sokat is. Ja meg takarítok is. Ebbe bele tartozik a söprés, mosogatás, portalanítás.

Ma reggel amikor felébredtem és miután megreggeliztem rögtön hívtam Soul-t, hogy esetleg nem e hagyott ott a D. u.-ában vmit rajtam kívül. Hála J.-nek semmit. De már megint szekálják őkelmét, hogy már megint ővele beszélsz?! Jól van. Tudod mikor fogom hívni legközelebb? Majd soha napján. Nem hiszem el, hogy egy majdnem 40 éves vén ...-nak ennyi magánélete nem lehet?! 40 éves vénség és belékötnek ha telefonál. 

A múltkor az a 10 éves pisis unokahúga a Banyamontanaőrült pofázott bele, hogy kivel beszélsz, de őnekije még elnéztem. De az anyjának mármint Soul anyjának már nem nézem el. Az már pofátlanság.

Komcse, ha énvelem így bánnának, lehet, hogy már rég elmenekültem volna. Ez így nem normális dolog. A telefonálás az mindenkinek a magánügye? Miért kell belekötni mindenkiébe? Miért? Hát akkor én is megtehetem egészen nyugodtan, hogyha legközelebb az Anyuci vagy az Apuci telefonál majd én is meg fogom kérdezni tőle, hogy kivel beszélsz?! Pedig ezt nem illik. Nem volt véletlen, hogy villámgyorsan kilőttem szó nélkül. Nem hiszem el, hogy ennyi magánélete nem lehet az embernek. Nem elég nekem, hogy az smseimet meg az emailjeimet mutogassa otthon, most már ez is? Komolyan ennyire nem lehet 4szemközt beszélgetni senkivel a mai világban? Hová kerültem én? Megőrülök. Mostanában próbálom takarítással levezetni a hirtelen felgyülemlett indulataimat, de már csak az ima és a blogolás segít rajtam. A 7n lógtam a gyüliből. Már ahhoz sincs energiám, hogy oda menyjek. Pedig kéne. Nem jó kihagyni. De túl fáradt vagyok. Túlságosan is meleg van már megint. 

Prüntyi