So shitsubo

 Nem is tudom hogyan is rendezzem a most hirtelen felröppent gondolataimat. Pedig vhogyan rendezni kéne, pedig már mióta van nagy összevisszaság a fejemben. Az álmaim csak úgy kavarognak szikrázó képek kaleidoszkópjaként a fejemben. Hirtelen azt se tudom melyiket valósítsam meg előbb. Melyik lenne a fontosabb. Így érettségi után hát igen még mindig a fáradalmait pihengetem kifele. Tök jó, hogy most két 7 szabit rendelt el nekünk a főnökség. Legalább két 7ig mindennap csak strandolok anyuékkal, és ez dolog, mert már 5 éve itt lakunk a faluban és nem volt lehetőségünk, hogy a 7vége két napján reggelente ússzunk 1 jót. Pedig pontosan emiatt akartam ide költözni, meg a jólevegő miatt is, meg 1átalán a zajos/büdös város miatt is.

Mostanában elég soxor takarítok itthon. Rendszeresen kiviszem a szemetet a kukába. Kidobálom a feleslegessé vált cuccaimat. De mégis úgy érzem, mintha 1re több felesleges cuccom lenne. Mintha feleslegesen takarítanék. Ráadásul ha vhányszor kisöpöröm a kutyusok helyét meg felmosom, akkor utána az Okaasan van olyannyira hülye, hogy a kutyusok párnáját kirázás nélkül teszi vissza. Ezzel így plusz munkát csinál nekem, hogy ezzel is csak vesztegessem a drága blogolásra szánt időmet.

Ami az időt illeti általában takarítással töltöm, de vmikor időt fordítok a személyes tanulmányozásra és ekkor készülök fel szerdára és szombatra v. éppenséggel vasárnapra. Úgy általában Keddenként, Csütörtökönként és Péntekenként készülök fel. Hát igen. Ennyi időt kell az öregfiúval töltsek. Muszály, mert szükségét érzem. Ő soha nem annyira elfoglalt, hogy ne figyeljen rám. Ő legalább mindig meghallgat. Őrá vetem az összes terhemet, és megkönnyebbülök utána. Khm igen. Ez kell nekem. Néha nap télleg szükségét érzem annak, hogy kettesben legyek vele. Időnként vakargatom az arcocskámat. Lehet, hogy ezzel is levezetem a bennem felgyülemlett feszültségeimet. Mert vmikor ezt is kell. Sőt mostanában mindig akkor vezetem le amikor haza jövünk a strandról. Bár most tegnap semmi ilyesmi nem volt. Nemrég kezdtem el joggingolni. Általában este felé, amikor a nap a víztornyok mögé hanyatlik. Benyomom a kedvenc számomat az mp4-emre, és futok néhány kört a kert hátsó részében a gyepen. Ezalatt köbö 10 perc telik el, és ennyi mozgás igenis kell. :)

Közben pedig gyönyörködöm a teremtésműben, legalábbis amit a kertben észre lehet venni. Mondjuk a gyönyörű felhőket, vagy akár a naplementét. Amúgy joggingolás után mindig megjutalmazom magamat 1 kis frissen szedett/érett szederrel. Bárhányszor is edzek.

Ma amikor a barátnémtól jöttem vissza, megint a nyaralónk előtt a sarkon ott voltak az a csomó szemétkupac hatalmas zsákokban. Ráadásul megláttam az 1ikben 1 érdekes könyvet. Hogy merészelnek az emberek könyvet kidobni? Normális dolog ez? És felröppent bennem a bosszú vágy, hogy mostan betelt a pohár. És át vittem egy másik kapu elé. Nem tehettem mást hirtelen felindultságomban. Annyira bepipultam hirtelen. Azt se tudtam mit csináljak mérgemben. Remélem is, hogy senki sem látott meg az öregfiún kívül.

Megcáfoltam azok emberek tettét, akik ezt merészelték tenni velünk. Már 5 éve a faluban lakunk, sőt amióta megszülettem ide járunk nyaralni. Arról nem is beszélve, hogy nem hagyom, hogy rábeszéljenek arra, hogy adjuk el a nyaralót. Már cska azért se, mert egész életemet ott töltöttem. Legalábbis nyáron. Nagyon szeretek ott lenni. Közel van a strandhoz. Meg a mezőhöz is. Ahol most már nem lehet hallani, hogy múúúúú. :(

Arról nem is beszélve, hogy hála az Okaasan-éknak mert ők csinálták meg miután kivágtuk az ottani meggyfát amin korábban lógott a kedvenc hintám. Most már az álvány van ottan és azon lóg a hintám, ha megkérem apucit, hogy akassza fel. Képes vagyok ottan egész nap ellenni akár reggeltől-estig. Amúgy a hintán énekelni szoktam. Attól függ milyen hangulatom van.

Mostanában nemigen hív a volt pasim. Ebből is látszik, hogy én nem vagyok neki elég fontos. Múltkor amikor gyüliben voltam néhány csajszi megkérdezte tlem, hogy miért vagyok szomorú. Erre mondom.: -Én nem vagyok szomorú, csak fáradt.

Lehet, hogy ennyire megviseltek a múlt hónapban történtek? Arról nem is beszélve, hogy Én már senkinek nem lehetek a szeme fénye? Nem elég nekem, hogy a Fehérnagypapának nem vagyok a szeme fénye, de már Okaasan-nak sem vagyok a szeme fénye. Mert amikor kigúnyoltak a ruháim miatt senki nem állt ki mellettem. Sem a volt pasim. Sem Okaasan és ezt nem bocsátom meg! Ebből is látszik, hogy ÉN senkinek nem vagyok a szeme fénye. SENKINEK SEM! Nem is értem én, hogy akkor minek is létezem. Csak feleslegesen foglalom a helyet az emberek világában. Inkább elmenekülnék 1 másik országba/bolygóra, de nem lehet. Senki nem tud énengemet értékelni. Okaasan is mindenben a rosszat látja amit én csinálok. Múltkor is amikor közeli kupachoz vittem a gazokkal teli kosarat, akkor sem azt nézte, hogy ugyanolyan formát öltött az a kupac gaz amikor kiöntöttem, mint amikor még homokoztam és megmaradt az adott forma homokból amikor kiöntöttem a formából, ám ezúttal gazból. De nem ezt nézte, hanem azt, hogy miért ide raktad, és miért nem oda?! Én ettől teljesen kikészültem. Bármit is csinálok mindenki a rosszat látja meg benne. Még a Fehérnagypapa se tudta értékelni, hogy gimmnazitsa vagyok. A kisunokája gimmnazista lett. 1Kisunokája van. De hogy minek? És semmi reakció. Miért kell ezt az egészet eröltetni miért? Állandóan ezt hallottam tőle, ahelyett, hogy azt hallottam volna, hogy.: -Igen! Ő az én kisunokám! De nem, ő még erre sem képes. Vagy bátorított volna, hogy SIKERÜLNI FOG! De ő még erre sem volt képes.

Akkor égtem csak nagyot, amikor nem szólt nekem a gyülis változásokról, ja és a kongira nem hoztak nekem újságot amit éppen tancsiztak azon a 7n. Ez volt a legnagyobb égés ami létezik. Tudták nagyon jól, hogy én nem kapok olyan újságot, és mégis ezt merészelték tenni velem.

Ja és megint OVISNAK csúfolt azaz átkozott Magdi néni, csak mert a Fehérnagypapa mellé akartam ülni. Ki akartam harcolni magamnak azt a helyet, ami engem illet, de nem sikerült. Nem tudtam élvezni a program hátra levő részét, mert olyan haza akarok menni érzésem volt. De esküszöm legközelebb hogyha megint gúnyolódni merészel velem az a szemét Magdi néni, azonnal otthagyom őket és beárulom a testvéreknek. Teszek róla, hogy kiközösítsék a gyülekezetből. Már rég meg kellett volna tenni. Arról nem is beszélve, hogy elfogadott 1 szülinapi tortát. Amikor az évkönyvben olvastam, hogy a „Süti adott lehetőséget a tanúskodásra”.

És ez egy 6 éves pisisről szólt. Na persze és én eztet még higgyjem is el? Na majd megpróbálok írni nekik, 1 ilyen referenciát. Mi is legyen a címe? És miről szóljon? Meg is van! A torta adott lehetőséget a tanúskodásra.

Ez lesz a cím! Egy 70 éves testvérnő, aki már jó rég óta úttörőként szolgál Magyarországon, amikor betöltötte 70.-edik életévét tortát kapott az unokájától. Az unokája nincsen az igazságban. Az utóbbi 1 közösségi oldalra feltette a képet amikor a 70 éves nagyszülője elfogadta a tortát és mellé azt írta, hogy „Nagyi 70”. Igaz, hogy gyertya nélküli volt a torta, de ez akkor is nagyon ciki. 1 úttörő megtartja a szülinapját? Hogyis van ez akkor? Amikor egy 6 éves sem fogadja el azt a szülinapi sütit az oviban/suliban, de egy 70éves pedig elfogadja? Ez már tiszta ellentmondás amiről prédikált takarítás helyett. Ráadásul ez a 70 éves testvérnő ovisnak csúfolt egy 28éves frissen érettségizett lányt, csakis azért mert az a saját nagyapja mellé akart ülni a kongresszuson. Hogyis van a család összetartása? Minden család 1ütt ülhetett a kongresszuson, csak Ő nem.

Ezt fogom megírni nekik. Hadd tudják meg, hogy ilyen szemétládák is vannak a gyüliben!    

 Prüntyi